Sütő Andrea

Születtem 1981-ben, Magyarországon. A hímzés iránti szeretetemet családomnak köszönhetem. Részben nagymamámnak, akitől már gyermekkoromban lopva lestem el az aprólékos munka szépségeit, részben pedig nagynénémnek, akitől később megtanulhatttam az alapokat, majd minden fontos tudnivalót, technikát.

Kisebb kitérővel, a Budapesti Corvinus Egyetem elvégzése, és három gyermekem megszületése után, a MOME-n tanultam meg professzionális szakemberektől a kalapkészítés fortélyait, és azonnal éreztem, hogy ez lesz az én utam. Lenyűgöznek a különböző textilek, formák, és a hímzés ezeken való megjelenítése. Különösen érdekel a három dimenzióban való gondolkodás, valamint a klasszikus elegancia, és a modern stílusok ötvözése. A magyar hagyomány rendkívül gazdag motívumkincse, hímzéskultúrája és a különböző modern művészeti ágak, beleértve még a táncot is, nagyon inspirálólag hatnak rám. 

És hogy miért éppen tojás? A tojás egy csodálatos forma. A teljességet, az univerzumot, a teremtést, az ujjászületést szimbolizálja nagyon sok kultúrában. A hímzéssel ötvözve pedig, ami nem más, mint maga a teremtés művészete, olyan szerves egységet alkot, ami nyilván nem véletlenül hozta létre a magyar nyelvben a "hímes tojás" kifejezést. 

És hogy a hímzést miért nevezem a teremtés művészetének, arra is álljon itt egy rövid magyarázat. 

Elég elképzelnünk magát a folyamatot. Ahogyan egy üres felület, az ANYAg, egyszer csak átlényegül valami egészen mássá, persze mindezt nem önerőből, hanem a HÍM (ami a magyar nyelvben régiesen mondva a fonal), vagyis a fonal segítségével. A HÍM át és átjárja az ANYAgot, ami által megszületik, megteremtődik valami új, valami csoda. Ebben a folyamatban a teremtő szerepét az ember játssza, mi másnak lehetne tehát értelmezni a hímzést, mint a teremtés művészetének, és én hálás vagyok minden percéért, amit ezzel tölthetek.